Délelőtt bemondta a rádió, hogy a metró helyett metrópótló buszok járnak. Épp a Deák tér közelében voltam, gondoltam, lemegyek, megnézem, mert ilyet még úgy sem láttam:
Folytatódik a nyereményjáték, meg a ragasztgatás. Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a feladat, valami különlegeset akartam.
Ezentúl hetente lesz egy feladvány, aminek megfejtésével a képen látható kulcstartót lehet megnyerni. Lesz alkatrészfelismerő verseny, találós kérdés, vagy ami éppen eszembe jut. Első alkalommal viszont a következő lesz a feladat:
Készítsük el a képen látható makettet! Aki elsőként belinkeli a kész makettről készült fényképet, megnyeri a kulcstartót, amit első lehetőséggel kipostázok az általa megadott címre.
Így az illető duplán nyer, mert lesz egy szupi kis ladája papírból, meg egy gyönyörű kulcstartója!
PDF formátumban innen tölthető le, a JPG pedig akár innen is.
Az elkészítés menete: a képet vagy a pdf-et ki kell nyomtatni egy A4-es papírra. Célszerű erre a célra egy “dipa” nevű papírt használni (ha a papírboltban így kérjük, tudni fogják, miről van szó), vagy műszaki rajzlapra, de ilyen kis méretben még a sima másolópapír is elmegy. Ragasztónak a Technokol kiváló vagy használhatunk bármilyen vizes alapú papírragasztót.
Tehát aki elsőként elkészül vele és a kész makettről készült képet feltölti és a linket egy kommentben megírja, az megnyeri a képen látható kulcstartót!
Előzőleg írtam már a kis piros puntóról. Megvásárlásánál a legfőbb szempont a karosszéria állapota volt. A mechanikai részek javítása nagyságrendekkel egyszerűbb, mint a karosszéria problémáinak az orvoslása.
A puntók galvanizált lemezből készültek, a korrózióvédelmük igen jó. Olyannyira, hogy gyakorlatilag igen nehéz kifogni rozsdás példányokat (14-16 éves autókról van szó!), ha mégis, akkor azok minden bizonnyal törve voltak. Így hát láttam már rohadást a hátsó futómű bekötési pontjainál, ajtóoszlopon, küszöbön, és egyéb helyeken. Ez amilyen ritka jelenség, épp annyira kerülendő is. Egyszerűen nem éri meg rozsdás autókkal foglalkozni. Ebben az árkategóriában egy korrekt lakatolás-fényezés többe kerül, mint maga az autó.
A gépészeti elemek javítása szinte legózás és az alkatrészárak is barátságosak. Belátható tehát, hogy egy ilyen autónál a karosszéria állapota az elsődleges mérlegelési szempont.
Az én kis piros puntómnak hibátlan kasznija volt!
Takarítás közben találtam egy régi Autó 2 magazint. Benne egy idevágó cikket, amit ezennel megosztanék:
Ezt a képet ma küldték nekem egy közösségi oldalon, abban a biztos tudatban, hogy nekem ez tetszeni fog.
És tényleg. Nagyon jól néz ki, simán el tudom képzelni, hogy egy ilyennel járok tavasztól őszig. Ebből biztosan nem látsz másikat az utcán. Volgát sem nagyon, úgy általában se, de kabriót aztán végképp.
El is gondolkodtam rajta, hogy vajon miért? Miért nincs ilyen nálunk az utcán? Miért csak a neten találkozunk hasonlókkal? Aztán rájöttem, hogy ez egy elég bonyolult kérdés. Hazánk kivételezett helyzetben van a hobbiautózás terén. Vagy inkább a régiautózás terén. Lássuk, mire jutottam.
A 8 éve hűen szolgáló Punto sajnos összetört.
Autót kellett vennem, de ezt a műveletet meghatározta egy pár dolog:
-a cserére nem voltam anyagilag felkészülve, nem terveztem, így nem gyűjtöttem rá
-sokáig nem maradhattam autó nélkül, mert az életvitelem/munkám igényli
-hobbiautóm már volt, így olyanra volt szükségem, amit nem sokat kell szerelni
-a horror szervizsztorikra ezután sem voltam kíváncsi élőben
Kedvesemtől kaptam karácsonyra ezt a kis cukiságot:
Irigylem őt, nem volt nehéz dolga, miután akárhányszor elhaladtunk a belvárosi üzlet kirakata előtt, megálltam pár percre (recskázni).
Miért került ide az a kép?
Mi a furcsa ezen a képen?
Igen, nyilván mindenki kiszúrta elsőre, a dísztárcsák.
Messziről feltűnt, hogy valami nem stimmel, de ezt nem gondoltam volna. Kíváncsi vagyok, hogyan szerelte fel a 100-as Skoda dísztárcsáit a Fábiára. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy jól néz-e ki, mindenesetre érdekes. Meg ötletnek sem rossz!
8 év intenzív használat messze kimeríti a tartósteszt fogalmát, az összegyűlt tapasztalatokat ezennel megosztanám a nagyérdeművel, okuljon belőle mindenki.
2002-ben került hozzám az autó, akkor volt 8 éves és 111000 Km volt az órájában. Előtte is Fiatom volt, egy Fiorino, nagyjából uganazzal a motorral. Azelőtt egy Uno, amiben az őskövületnek számító, de annál kiválóbb lökőrudas 903-as motor volt. Az azelőtti Fiatom egy 127-es volt, ugyanezzel a motorral, de az első autómban, egy Trabantban ugyanez a motor volt. Szerettem a szögegyszerű, de minden körülmények között működő technikát, semmi félelmem nem volt egy újabb Fiatba beleülni, hiába károgják, hogy szar az olasz autó, többnyire olyanok, akiknek még sosem volt.