Minden autós érzi, hogy az állam egyfajta fejőstehénként tekint rájuk. Az autózás eleve nem olcsó dolog, így nyilvánvalónak tűnik, hogy aki ezt megengedheti magának, annak van mit a tejbe aprítani és nem okoz majd problémát, ha erre a drága hobbira ezerféle adót vetnek ki.

Évekig üzembiztos járművet kapni annyiért, amennyibe egy gépkocsi adásvételének adminisztrációja kerül. Az nyilvánvaló, hogy egy forgalmi engedély meg egy törzskönyv nem kerül annyiba, amennyit fizetünk érte. A forgalmin levő haszonkulcs mértéke a kereskedelemben bőven kimerítené a tisztességtelen kereskedelmi magatartás fogalmát, de az ember ezeket kénytelen kifizetni. Még szerencse, hogy a gépkocsi nálunk töltött ideje alatt csak egyszer.

De biztosan csak egyszer?

Régi és új

A kép “természetesen” csak fotomontázs, hiszen nem lehet egyidejűleg nálam a régi és az új forgalmi. Ha a régi forgalmit nézzük, tényleg örülhetünk, hogy egyáltalán 3 ablakkal is ellátták.

A történet a következő.

Jó két éve volt, hogy elhoztam a vizsgaállomásról a Fiatot és a slusszkulcs mellé a kezembe nyomtak egy A4-es papírt. Annyit mondtak, hogy na ezzel kell beballagnom a tokmányirodába, és erre kapok új forgalmit, ugyanis a régi betelt. A kocsit 2002-ben vásároltam, és akkor olyan forgalmi engedély volt rendszeresítve, amiben csak 3 rubrika volt a műszaki vizsgák matricáinak. Az 6 év alatt betelt, a 8. évben nem maradt hely.

Nagyon szívesen veszek új fékbetétet, gumikat és mindent, amitől jobb lesz az autóm (de legalábbis nem rosszabb), de az ilyen pénzek kifizetésekor fizikai fájdalmat érzek.

Nem is akartam kifizetni. Ráutaló magatartásomból erre az okmányirodában is hamar rájöttek. Kértem, hogy a 8 éve üresen tátongó “Hivatalos feljegyzések” rovatba írják be, hiszen a műszaki vizsga igazolása akár még meg is felelhet ennek a kritériumnak. 8 éve cipelem magammal a forgalmival együtt ezt az oldalt is, végre értelmet nyer a létezése.

Oda nem lehet. Új forgalmi kell. Persze a régin még egy szamárfül sincs, hely is van rajta, de újat kell gyártani. Hatezerért. Fokozatosan nyomatékosodó kérésem ellenére sem voltak hajlandóak felhasználni a forgalmim szabad kapacitását, hiszen egyáltalán nem mindegy, ha 3 centivel lejjebb kerül beragasztásra a matrica.

Minden kísérletem kudarcba fulladt. Erre rögtön ráéreztem, mikor becsukták az orrom előtt a kisablakot, mondván: hanem, hát nem.

A sírás kerülgetett a tehetetlenség érzése miatt. Végül kaptam egy csekket és megindultam a közeli postahivatal felé. Persze szakadt az eső. Miközben áztam, arra gondoltam, hogy vajon miért nem lehet ott helyben befizetni az összeget?

Gondolom mindenki járt már úgy, hogy beáll egy hosszú sor végére és úgy jut el az ablakig, hogy utána már senki sem áll be a sorba. Na én (akkor) is így jártam. 20 perc után sorra kerültem. Némi kielégülést érezve beadtam a csekket az ablakon. Nyomban visszaadták, hogy ugyan töltsem már ki! Micsoda? Nincs kitöltve? Ennek lehetősége bennem fel sem merült, hiszen elvileg az adminisztráció elvégzéséért fizetek és ebbe a csekk kitöltése is beletartozik. Véleményem szerint.

Kizárólag korhatáros oldalon merném idézni az ott elmormolt mondataimat. A csekken csak annyi állt, hogy “6000.-”. Hogy sose felejtsem el, mi mennyi!

Kértem egy tollat,  leültem. Egész addig egy árva lélek nem jött be a Postára (különben el nem lépek az ablaktól), de ahogy leültem, csak úgy tódultak be az emberek. Annyian, hogy a bejárati ajtónál többször jajgatva összeszorultak.

Újra végigálltam a sort, immár kitöltött csekkel. (mondanom sem kell, hogy míg eljutottam az ablakig, senki nem állt már mögém)

Az okmányirodában elvették a csekket, meg még egy másikat is, ami annyira jelentéktelen dolog, hogy meg sem említettem. Valami 510.- Ft, a vizsgamatrica ára. A matricát a kezembe nyomták. Belecsúsztattam a forgalmiba. Akkor úgy döntöttem, hogy az az egy lehetőségem van protestálni, hogy nem ragasztom fel. (meg különben is, a zöldkártyáét is rosszul ragasztottam fel korábban) 6500.- Ft-ba bele kellene férnie. Van ahol az embert ennyiért le is szopják. Kétszer.

(persze mikor a következő hetekben negyedszer szedtek ki a zsaruk a forgalomból a matrica hiányát firtatva, megadtam magam)

Lelkileg már rég túl voltam a történteken, de nemrégiben édesanyám kocsiját vittem vizsgára. Szituáció ugyanaz: a 3 ablakos forgalmi betelt.

Az új, amit kiadtak (már az enyémre is), az 6 ablakos, tehát nyilván rájöttek, hogy a 3 az kevés. Az evolúció fokozatos volt, először 4 ablakos forgalmit nyomtak, aztán jött a mai 6 férőhelyes.

Jól látható, hogy a 2.0-ás verzióra már 4 rubrika is odafért. Épphogycsak.

Ami bosszant:

Valakit megbíztak, hogy tervezze meg a forgalmit. Annak az illetőnek ennyi esze volt. Sikerült egy egész laprészre 3 helyet beszorítani. Nem is értem, hogy miért toldották meg eggyel. De rendesek voltak, megtették. Aztán valaki rájöhetett, hogy ez mérhetetlen anyagpazarlás, mert a lap egyik fele üresen tátong.

Szeretném tudni, hogy mi járhatott annak az embernek a fejében, aki ezt papírra vetette. És miért nekem kell megfizetnem az ő munkájának a hanyagságát.

Mikor ezt megkérdeztem az okmányirodában, annyit mondtak, hogy örüljek, hogy ennyi is volt rajta, mert ha akarják, akkor csak egyet raknak rá.

Azt is elmondták, hogy panasszal forduljak az Országgyűléshez.

Öröm az élet. Főleg, hogy van, aki helyettem is szórja a pénzemet.

Cimkék: balfék, sztori